Advent-Karácsony 2006

Tájékoztató
a karácsonyi csomagokról

A szociális igazgatás és a szociális, gyermekvédelmi ellátások helyi szabályozásáról szóló 19/2005. (IX. 20.) rendelete alapján Diósd Község Önkormányzata karácsonyi csomagot biztosít az alábbi személyeknek:
· akik adott évben a 75. életévüket betöltötték,
· az adott év november 15. napjáig átmeneti segélyben, lakásfenntartási támogatásban, rendszeres szociális segélyben, ápolási díjban, időskorúak járadékában, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben és rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban részesültek,
· valamint a Szent Anna Szeretetotthon lakóinak.
Egy háztartásban egy csomag adható függetlenül a jogcímek számától.
A csomagokat még karácsony előtt házhoz szállítjuk. Amennyiben fentiek alapján jogosult karácsonyi csomagra, de 2006. december 20-ig a csomag nem érkezik meg, kérem jelezzék a Polgármesteri Hivatal Általános Igazgatási és Ügyfélszolgálati Iroda Szociálpolitikai Csoportja felé a 06/23-545-553-as telefonszámon.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk.

Szeretetben, megértésben hosszú évtizedeken át

November 25-e emlékezetes nap volt Diósdon—két idős házaspár és családtagjaik részére mindenképpen.
E napon ünnepelte 60. házassági évfordulóját Kánya Vince és felesége, Kánya Vincéné. Családi körben köszöntötte a jubiláló párt három gyermekük, hat unokájuk és számos közeli hozzátartozójuk. Nagy öröm, hogy Rózsika néni és Vince bácsi jó hangulatban ünnepelhettek. Még sok szép közös évet, egészséget kívánunk nekik.
Ugyanezen a napon ünnepelte házasságkötésük 50. évfordulóját Nánási János és felesége, Nánási Jánosné Mancika. Ők a fél évszázados jubileum alakalmából – két gyermekük, három unokájuk, rokonok és barátok előtt- ismét összeházasodtak és kimondták a „boldogító” igent a Polgármesteri Hivatal Dísztermében. Gratulálunk, további közös életükhöz jó egészséget kívánunk, és reméljük, hogy a 60. évfordulón is köszönthetjük őket.
Z.E.
Múlt nélkül nincs jövő
Gondolatok a német nemzetiségi teadélután kapcsán

Nyirkos, borús délutánon ballagtam a Tájház felé. Mikor benyitottam, igencsak meglepődtem. Várakozással teli nyüzsgő tömeget láttam. Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen sokan eljönnek. Bármerre tekintettem, ismerősöket láttam. Különösen jólesett, hogy nem csak svábok ültek a padokon , hanem Diósd múltja és jövője iránt érdeklődő, a német nemzetiséghez nem tartozó lakosok is eljöttek a programra. Forralt bor, harapni való bőven volt az asztalokon, s míg a vendégek kortyolgattak , szemükben kíváncsi várakozás
ült.
Az összejövetelt Paszternákné Vera (a Diósdi Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke) nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, köszönetet mondott a szavazatokért, majd ismertette a közelmúltban megalakult német önkormányzat összetételét. Ezután felidézte a régi falú hangulatát. Emlékeztetett arra az időre, amikor gyermekfejjel még hallhattuk szüleinket, nagyszüleinket németül (svábul/) beszélni. Községünkben különböző okok miatt mára kihalt e nyelv. Csak a nosztalgia maradt.
Vera elmondta azon törekvésüket, hogy gyermekeink, unokáink ismerjék meg a német nyelvet. Utalt arra, hogy jobban tudatosítani kellene a fiatalokban: bár magyarok vagyunk, gyökereink Bajorországba (kisebb számban Ausztriába) nyúlnak vissza. Említette a családfa, rokoni elágazás izgalmas megismerését.
Ezt követően az önkormányzat elnöke felkérte Natta Antalt, szóljon néhány mondatot ezen hatalmas munkáról. Anti elmondotta, hogy a Diósdi Baráti Társaságnak és az Együtt Diósdért Alapítványnak köszönhetően négy évvel ezelőtt archív fotók gyűjtésével indult a program. Mára rengeteg idő, társadalmi munka, nem kevés pénz felhasználásával ott tartunk, hogy 250 év anyakönyvi adata, több, mint 3 000 fotó és irat áll rendelkezésre. A munka koránt sincs befejezve. Az évek múlnak, az új adatok, okmányok kapcsolódnak. (Itt ragadom meg az alkalmat, hogy elmondjam : újabb fotókért továbbra is „házalok”.)
A délután következő programjaként a törökbálinti Német Nemzetiségi Kórus adott német népdalokból és karácsonyi énekekből összeállított műsort. (Töredelmesen bevallom, a szöveg-ből egy kukkot sem értettem, de a dallamok közel álltak szívemhez.) A dalok után következett az összejövetel „fénypontja”: Bogó Laci diavetítőre kivetített sok-sok régi fotót. A megjelentek (köztük a hagyományőrző klub sok tagja is) örömteli mosollyal, megjegyzéssel, bólogatással, nevek hangoztatásával kisérték a vetítést.
Az összejövetel sikerét bizonyítja, hogy a „beharangozott” záró időpontot túllépve, hosszabban maradt a közönség. A német kisebbségi önkormányzat köszönetét tolmácsolom mindenkinek, aki elősegítette e rendezvény megvalósulását, és aki jelenlétével megtisztelte a társaságot.
Görögné Horváth Katalin